6. rész: Skype

Drágáim!

Meghoztam az új részt, és mellesleg ma vagyok egy éves blogger :D Szóval tőlem ezt kapjátok ajándékba. Remélem ti is megleptek egy-két megjegyzéssel, vagy mi egyébbel. Jó olvasást xx Hunny B.

Idegesen dobtam az ágyamra a telefont, majd túrtam bele hajamba. Kattogott az agyam, hogy ki lehetett az a nő, aki felvette a telefont. Nem szívesen értem félre, biztos van rá magyarázat, de ahogy eddig bánt velem az élet, nem könnyű bíznom. Ledőltem az ágyra, és próbáltam nem egy ilyen kis dolog miatt kiborulni. Későre járt, ezért kiszedtem a maradék csirkét, majd a nappaliba mentem és begubóztam a fotelba. Bekapcsoltam a televíziót, és valami zenecsatornára kapcsoltam, hátha adnak valami jót. Kicsit elmerengtem, miközben az énekes fickót bámultam, ezért nem vettem észre, hogy csörgött a telefonom. Megnéztem és Colton hívott, nem tartottam fontosnak, ezért megvártam, hátha újra próbálkozik. Jó. igazából fontosnak tartottam, csak nem akartam, hogy azt érezze, hogy rá vagyok cuppanva, meg amúgy is, ő kezdeményezzen. Számoltam a perceket, miközben a kihűlt csirkémet majszolgattam. 3 perc 46 másodperc különbség volt a két hívás között. Vártam egy kicsit, hogy ne érezze azt, hogy a hívását vártam, nem akarom, hogy azt higgye, csak tőle függök.

- Halló? – szóltam bele kérdőn, miközben átsétáltam a konyhába és a mosogatóba tettem a tányért – majd később elmosogatom.
- Szia, láttam, hogy hívtál, csak családi összejövetelen voltam, és a nővérem vette fel a telefont – magyarázkodott, mire nagy kő esett le a szívemről, tehát elméletileg nincsen barátnője.
- Nem is mondtad, hogy van nővéred – említettem meg. A hajammal babráltam, miközben lejjebb hangosítottam a tv-t, mert nem akarom, hogy zavarjon.
- De van, csak New Yorkban tanul tehát nagy eseménynek számít, hogy végre hazajött – mondta. Azt hiszem, itt az ideje bocsánatot kérnem tőle.
- Figyelj Colton, sajnálom a tegnapit, nem tudom mi ütött belém… - kezdtem bele, de ő félbeszakított.
- Nincs Skype-od? Ott meg tudnánk beszélni– vetette fel az ötletet. Megadta a nevét, majd bejelöltem. Gyorsan kicsit rendbe szedtem magam, ami eltartott vagy negyed óráig. Fogadtam a hívását, mire csúnyán nézett rám.
- Ne mond, hogy egy beszélgetésért képes voltál kisminkelni magad és utcai ruhát húzni – mondta, mire csak lesütöttem szememet, majd elnevettem magam.
- Nem akartam, hogy ennél rondábban láss – mutattam magamra, mire ő kínjában felnevetett.
- Te bolond vagy, egyáltalán nem vagy ronda, sőt gyönyörű vagy – mondta, mire pír szökött arcomra, ezért lehajtottam fejemet. Így kezdődött el a beszélgetésem Colton-nal és egészen addig tartott, míg már csak feküdtem a kanapén és csukott szemmel helyeseltem arra, amit Colton mondott. Aztán egyszer csak abbamaradt a hümmögésem, és az utolsó, akire gondoltam Ő volt.

***

Halk kuncogásra ébredtem, mire hirtelen ültem fel, ezáltal majdnem leesett a laptop a földre. Csak dühösen fújtattam egyet, majd a képernyőre meredtem, mire megpillantottam Colton reggeli összekócolt haját. Majdnem elolvadtam, de aztán eszembe jutott, ahogy én nézhetek ki. Belenéztem a kamerába és magamat tanulmányoztam, miközben Colton folyamatosan kuncogott. A hajam szétállt, a szemeim alatt álmos karikák. De legalább a ruhám jó volt. Széles mosollyal üdvözöltem Coltont, lusta voltam elmenni a fürdőbe, rendbe szedni magamat.
- Mióta figyelsz engem? – „Én is csak most keltem” választ vártam.
- Egy ideje, de aranyos, ahogy csorog a nyálad – mondta széles mosollyal, mire bosszúsan néztem rá, majd a párnámat kezdtem fogdosni és megállapítottam, hogy száraz.
- Nem is az – mondtam, majd enyhültek arcvonásaim – Este miért nem kapcsoltad ki a beszélgetést, ha úgyis elaludtam? – kérdeztem felháborodva, és mellem alatt összefontam karjaimat. Csak most néztem meg az időt, és több mint 10 órája „beszélgetünk”.
- Jó poén volt – mondta lazán mire felálltam, az asztalra tettem a laptopot és a konyhába mentem reggelit csinálni.  Közben hallottam, ahogy hangosan szólongat, ezért mikor visszamentem a reggelimmel próbáltam levakarni az ezer wattos mosolyomat.

Igyekeztem kulturáltan enni, de mivel közben C. nevetettet majdnem a klaviatúrára köptem a limonádémat.
- Mi lenne, ha most szerveznénk meg a második randinkat? – kezdte el tervezgetni, mire egyből közbeszóltam.
- Nem igazán most lenne, hisz vagy két óra, míg elkészülök – vágtam fancsali képet. Lejjebb csúsztam a kanapén, mert már nem bírtam rendesen ülni. Hajába túrt, mire elmosolyodtam, és próbáltam nem elbambulni.
- Nem is úgy értettem – nevetett – várj, mindjárt megmutatom – mondta és kiment a képből. Egy-két percig csak vártam, miközben a nappalijában néztem körül. A szüleivel lakik, a nappali tágas, bézs színű. A falon családi fotók, ha jól láttam a szememmel – ami elég rossz – akkor kisgyerekkori képet is találtam. Előttem fekete bőrkanapé, amin eddig Colton ült. Bal oldalt még látszik az ebédlőasztal, jobb oldalt pedig kandallót véltem felfedezni. Mivel még mindig nem jött, felnéztem netre, hátha van valami értelmes.

Bambulásomból egy halk kattanás rángatott vissza, ami az öngyújtó bekapcsolását jelezte. Kérdőn néztem a megterített asztalra, amin gyertyák sorakoztak.
- Ha már a múltkori ebéd elmaradt, most bepótolhatjuk – mondta, majd maga elé tolt egy fehér tányért, amin egy jókora adag olasz tésztás étel volt. Mosolyogva megterítettem, elővettem a fiókom mélyén rejtegetett vörös gyertyákat. Minden vágyam volt, hogy végre felhasználhassam. Eszembe jutott a tegnapi nap, ami miattam fuccsolt be.

- Figyelj Colton, úgy sajnálom a tegnapot, de megint keresztbe tettek nekem és már nem tudtam elviselni – nyögtem ki a már tegnap éjjel megfogalmazott vallomást. Nem akartam, hogy mindent megtudjon, ezért csak annyit mondtam, amennyit muszáj. Elgondolkozott a hallottakon, majd megszólalt:
- Nem bízol bennem? Ezért nem árulsz el többet? – fürkésző arccal nézett rám, miközben próbálta eltakarni csalódottságát.
- Nem konkrétan benned nem bízom, hanem senkiben – jelentettem ki keserűen, és próbáltam nem bőgni.
- Szeretném elnyerni a bizalmadat – mondta komolyan szája sarkában apró mosollyal.
- Ahhoz kitartónak kell lenned – figyelmeztettem, és vártam reakcióját.
- Ki fogok tartani – jelenti ki halál komolyan, nekem pedig gombóc szorul a torkomra.
- Megígéred? – kérdezem félve, miközben idegességemben ujjaimat tördeltem, nem akarok még egy emberben csalódni.
- Megígérem – jelenti ki, majd szemeimbe néz, és utána enni kezd. Én is nekiálltam, miközben két falat közt váltottunk néhány szót. Kiderült, hogy imádja az olasz konyhát, amitől az én szívem se áll messze. Egyik álma egyszer Rómában pizzát enni. Nekem mostantól az az álmom, hogy vele ehessem azt a pizzát.