5.rész: Megbánás

Kedves Olvasók!

Nagyon nagyon nagyon Sajnálom a majdnem öt hónapos késést, de most még csak ma tettem ki az epilógust a másik blogomon és még kellett egy kis idő, míg átszellemülök erre a történetre. Remélem, azért ti is visszatértek hozzám és jeleztek nekem - akárhogyan. Igyekszem ezentúl heti rendszerességgel hozni a részeket, remélem, nem fogtok bennem még egyszer csalódni!

 Jó olvasást xx Hunny B.(nevet változtattam, új blog- új kezdet)

Nyöszörögve kapcsoltam ki az ébresztő órámat, majd fordultam át a másik oldalamra. Semmi kedvem nem volt felkelni és egész nap tanulni. Végig a tegnapi napon járt az eszem. A kis hülye ellenségeim miatt ennyire kibukni, majd elküldeni Coltont, nem volt szép. Főleg, hogy ő semmiről sem tehet. Igen, megbántam, de már nem tudom visszacsinálni.

Hosszas gondolkozásom közepette, nagy nehezen felébredtem és miután bebújtam a mamuszomba és felvettem a köntösöm a telefonommal a kezemben kibaktattam a nappaliba. Bekapcsoltam a televíziót, majd a konyhába mentem, hogy elkészítsek egy erős feketét. Miközben várakoztam, a konyhapultnak támaszkodtam és a telefonomat nézegettem, és az új üzeneteket. Brad írt egyet, hogy találkozzunk és beszéljük meg. Vele kapcsolatban rájöttem, hogy egy hisztis kiscsaj vagyok, aki azért haragszik, mert elvették a kedvenc játékát. Nem kellett volna napokig haragudnom rá konkrétan a semmiért. Úgy volt, hogy megváltozom, hát eddig nem sikerült.

Letelepedtem a nappaliba és miközben elfogyasztottam az aznapi energiabombámat, a csatornák között kapcsolgattam, hátha akad valami értelmes. Végül valami hülye mesére kapcsoltam, ami pontosan megfelel az agyi szintemnek. Amióta ennyit tanulok, totál leszívja az agyamat minden, és olyan vagyok, mint egy agyhalott. De legalább bármikor el tudom mondani a második világháborút töviről hegyire. Hosszas gondolkozás után visszaírtam drága unokatesómnak, majd felvettem egy itthoni szerelést, ami extra kényelmes és betelepedtem a kényelmes fotelomba. Úgy terveztem, hogy kivételesen délelőtt lustálkodom, délután megbeszélem a dolgokat Brad-del, majd este megpróbálkozom elérni telefonon Coltont. Azt mondta, ha jobban vagyok, hívjam fel. Most sokkal jobban érzem magam, egy átsírt éjszaka alatt kihevertem az ellenségeim újabb húzását.

Egy dologban biztos vagyok Colton-nak kapcsolatban: hogy nem láthat meg újra ilyen gyengének. Erősnek kell lennem és ki kell tartanom, hogy senki ne lásson át az álcámon. Csak a barátaimnak engedem megmutatni magamat. Mit is beszélek itt többes számról, hisz csak egy barátom van, Brad. Ő is biztos csak azért barátkozik velem, mert rokonok vagyunk.

Szánalmas kis monológomnak a kutyám ugatása - aki időközben mellém telepedett-, és a csengő vetett véget, mire hirtelen felpattantam. Talán túl hirtelen, mert kissé megszédültem, ezért meg kellett kapaszkodnom ahhoz, hogy el ne ájuljak. Kinéztem a kis lyukon, és miután megbizonyosodtam róla, hogy nem tolvaj, hittérítő, szomszéd öreg néni, vagy Colton az, mosolyogva és igénytelen kinézettel nyitottam ajtót a mosolygó Bradnek. Kezében egy kis doboz volt, piros masnival átkötve, amitől lázba jöttem és már köszönés nélkül kaptam volna ki a kezéből, ha ő nem húzza el azt. Játékosan lebiggyesztettem ajkaimat, és kérdőn néztem rá.
- Ha mindent, megbeszéltünk, megkapod – kötött velem alkut, én pedig izgatottan engedtem be az ajtón. Reggel csak arra voltam képes, hogy letusoljak és fogat mossak, másra nem igazán futotta a kinézetemmel kapcsolatban.
- Remélem nem zavar, ha úgy nézek ki, mint egy bányarém – mondtam neki bohókásan, mire ő csak megforgatta szemeit.
- Még így is szebb vagy, mint néhány lány sminkkel – mondta, majd komolyra fordítva a szót nézett mélyen szemeimbe. – Figyelj, sajnálom, nem tudom mi..
- Hagyd, neked nincs miért bocsánatot kérned, én vagyok a hisztis kisgyerek, amiért egy semmiségért haragudtam rád, sajnálom – mondtam lesütve szemeimet. Mivel nem reagált, ezért bűnbánóan felnéztem rá. Ő komolyan arccal mért végig, majd elnevette magát, és karjaiba közé vont. Én is vele nevettem, majd letöröltem egy kósza könnycseppet. Elvette az asztalról a kis ajándékdobozt, mire én újra lázba jöttem. Odaadta én pedig vigyázva a csomagolásra bontottam ki. Majdnem felsikoltottam örömömben mikor megláttam: egy Star Wars-os gyűrű. Közös emlékeink vannak a filmmel és játékkal kapcsolatban, ezért is éreztem olyan személyesnek ezt az ajándékot. Rögvest felhúztam az ujjamra és ámulattal néztem rá.

Nevetve telepedtünk le a kanapéra két tányérral a kezünkben, amiben az előbb elkészített csirke darabjai voltak. A sütés viccesre sikeredett, mivel az egész konyha csupa kosz lett, amit nem csodálok, hisz Brad merészkedett a konyhába. Miután jóízűen elfogyasztottuk az ebédünket, előhalásztam a videojátékokat, és elkezdtünk autóversenyest játszani. Az ölébe ültem és úgy játszottunk. Arra lettem figyelmes, hogy arról ábrándozom, bár Colton ölébe ülhetnék, és a kezemet fogná, miközben tanítana a használni a gombokat. Gyorsan elhessegettem gondolataimat, majd figyelmemet a győzelmemre szenteltem, mert nagyon is nyerésre álltam. Mikor ez bekövetkezett kiáltozva ugrottam fel és ugráltam, mint egy öt éves, mert végre sikerült legyőznöm Brad-et.
- Nem akarlak elkeseríteni, de hagytalak nyerni – mondta mosolyogva, mire én csak játékosan hozzávágtam egy párnát.
- Ne hazudj, te is tudod, hogy én nyertem – mondtam neki büszke mosollyal az arcomon, mire hevesen bólogatni kezdett. Én csak egy puszit nyomtan arcára, majd leültem mellé és csak beszélgettünk, mindenféléről. Elmeséltem neki Coltont, és ő egyből felvágott, hogy neki köszönhetem, hogy összejöttem az autós fickóval. Mire én egyből rávágtam, hogy nem is vagyunk együtt.

- Még! – mondta sokat sejtető mosollyal az arcán, mire nekem arcom egyből rákvörössé vált.
Brad csak sötétedés után ment haza, és örültem, hogy újra magam mellett tudhatom egyetlen barátomat. Hosszas tanácskozás után felhívtam Coltont, hogy beszélgessünk. Az ötödik kicsengés után vette fel, majd szólt bele:

- Hallo? – szólt egy női hang, mire idegesen nyomtam ki a telefont. Hát ennyit jelentett neki az a randi? Visszautasítom, és már mással van? Rendben, ha ő így, akkor én is. Na, várj csak Colton, ezt még megemlegeted!