Sziasztok!
Rettentően sajnálom ezt a több mint egy (!) hónap késést, nem szeretnék szabadkozni, de egyáltalán nem volt időm. Most viszont elhoztam nektek a következő részt, remélem tetszeni fog és írtok nekem véleményt.
Jó olvasást
L*encii.~
Nem kellett sokat várnom,
hisz a fiú hamar ideért. Elindultam felé és közben végigmértem:
barna belőtt séró, kék szem, farmernadrág, zöld ing.
- Szia – köszönt,
mire feleszméltem és visszaköszöntem. - Csinos vagy –
bókolt nekem, mire én fülig elpirultam. Elmotyogtam egy halk "köszönöm"-t és elindultunk sétálni. Sokat beszélgettünk,
nagyon aranyos fiú, rengeteg dolgot megtudtam róla, csak a nevét
nem. Nagyon frusztrált a dolog, hogy nem tudtam miképpen szólítsam
meg.
- Áruld már el hogy
hívnak – kérleltem már sokadjára, de ő nem szívesen mondta
el. Már órák óta sétálunk a parkban, de nagyon jól érzem
magam vele.
- Talán elárulom, de
cserébe kérek valamit – mondta sejtelmes mosollyal. Bólintottam,
ezért hát tovább folytatta:
- Egy második randit –
mondta ki. Másra számítottam, de ennek sokkal jobban örülök.
- Tehát ez már egy
randi? – kérdeztem meg tettetett meglepettséggel.
- Én annak szántam –
mondta – Na de eljössz velem egy második igazi randira? -
kérdezte meg, mire én vigyorogva bólintottam. - Rendben, tehát a
nevem – húzta az időt, majd kinyögte, de nem azt amire vártam:
inkább mondd te, téged hogy hívnak? - kérdezte meg komolysággal
az arcán, de szemei körül nevetőráncok voltak. Szemeimet
játékosan megforgattam, majd válaszoltam.
- Ne viccelődjél velem,
amúgy Courtney, de mindenki Coco-nak hív – Idegességemben a
hajamat birizgáltam.
- Engem pedig Colton-nak
– mondta nemes egyszerűséggel. Szép férfias név.
- Szóval Colton, örülök,
hogy végre megismerhetlek – mondtam nevetve. Hosszas sétálás
után a belvárosba kötöttünk ki, és arra lettünk figyelmesek,
hogy Londonban túl sok ember van. Ezért úgy döntöttünk, hogy
beülünk egy kávézóba, hátha ott kevesebben vannak. Megittunk
egy-egy finom kávét, mire már besötétedett. Elindultunk a sötét
utcán, kissé féltem, de megnyugtató volt a jelenléte. A szél
néha-néha fújt, az eső még nem esett. Még ilyenkor is
rengetegen vannak az utcán. London egyik végéből el kellett volna
mennünk a másikba, de inkább választottuk a taxit. Ezért fogtunk is egyet, majd beültünk a hátsóülésre. Egészen meleg
volt bent, így már egyáltalán nem fáztam. Túl hamar értünk
hozzám, ezért elköszöntünk egymástól. Elég idétlenre
sikeredett, mert megcsókolni még nem akartam, ezért inkább bénán
megöleltem és elköszöntem:
- Akkor majd beszélünk,
szia jó éjt – mondtam és kiszálltam.
- Neked is szépség,
szia – Majd továbbhajtottak. Sietve nyitottam ki a vasajtót,
mivel ilyenkor már bezárja a portás. Kicsit babráltam még a
kulcsokkal majd sietősen felmentem a lépcsőn és betértem a kis
lakásomba. A kutyám alvást színlelt, de ahogy meghallott, már
sietett is felém. Megsimogattam, majd levettem a kabátom és
fáradtan dőltem a kanapéra. Gyorsan letusoltam, megetettem a
kutyám, borogatást tettem a lábára és bezuhantam az ágyamba.
Órákat sétáltam Coltonnal, tehát jogosan vagyok fáradt. Mielőtt
még elaludtam kaptam egy üzenetet ismeretlen számról. "Szinte testvérek vagyunk,
sajnálom" Biztos, hogy Brad volt. Meg kell vele beszélnem, rajta
kívül nincs szinte senkim. De most elmegyek aludni, mert fáradt
leszek holnap...
A telefonom rezgésére
ébredtem. Azt hiszem az ágyon hagytam. Megnéztem és egy üzenetet
kaptam Colton-tól. "Jó reggelt szépség, ma egy ebéd? xx C" Szám mosolyra húzódott, remekül indult a reggelem. Kikeltem az
ágyamból és a konyhába siettem. Megittam egy bögre forró teát
és a nappaliba mentem, hogy leüljek a kanapéra. Bekapcsoltam a
tv-t, és elkezdtem nézni a kedvenc sorozatom ismétlő részét.
Reklám közben megcsináltam a reggelimet. Visszaültem eddigi
helyemre betakaróztam és enni kezdtem a pirítósomat. A kutyám
felmászott a kanapéra és hozzám bújt. Közben visszaírtam
Coltonnak, hogy találkozzunk nálam délben. Mivel a sorozat nincs
egy órás se, ezért hamar eltelt vele az idő. Bementem a pici
szobámba és elkezdtem készülődni. Felvettem egy virágmintás
fehér ruhát, és hogy megtartsam a stílusom egy bőrdzsekivel
párosítottam. Sapkát csak azért vettem fel, hogy a londoni
időjáráshoz hű legyek. Hajamat megigazítottam, majd mivel még
volt időm ezért felnéztem facebookra. Kaptam egy értesítést egy kedves barátomtól, hogy kedveljem a "Courtney utálók" oldalt. Nagyon szíven ütött, hogy mikre nem képesek ellenem. Hiába próbáltam erős lenni, nem bírtam, könnyeim kicsordultak.
Szemfestékem szétfolyt, annak ellenére, hogy vízálló. Ismét
előtört belőlem az érzés, hogy nincsenek barátaim. Belülről
üres vagyok, és hiába próbálom magamat tartani nem fog
sikerülni, nem fogom kibírni ezt az ebédet. Az ajtón kopogtak és
biztos voltam benne, hogy Colton az. Nem akartam kinyitni az ajtót,
ezért vártam, hogy elmenjen. Dübörgött és a nevemet mondogatta.
- Miért, mi a baj? -
kérdezte meg, én pedig az ajtóhoz siettem és megálltam előtte.
- Nem mondhatom el -
feleltem halkan, de az ajtón keresztül még így is hallotta.
Sírhatnékom volt, azért is amiért elszalasztottam a lehetőséget,
hogy boldog legyek.
- Látom nem bízol
bennem, hívj ha jobban vagy – mondta és lépteinek zaja egyre
halkabb volt. Miután már egyáltalán nem hallottam kinyitottam az ajtót, ami előtt egy csokor vörös rózsa volt. Felvettem a földről, majd magam mögött becsukva az ajtót bementem. Mélyen beszívtam a rózsa illatát, valahogy megnyugtatott. Vázába raktam, majd kitettem az ebédlőasztalra.
Ezt elrontottad Coco -
szólt a belső hangom. Legszívesebben elcsitítottam volna, mert
teljesen igaza volt. Azt
hiszem ma depis napot tartok. Bementem a fürdőbe levettem a ruhám
és egy forró fürdőt vettem. A könnyeim keveredtek a forró
vízzel, az arcomon végigfolyt a szemfesték, gyönyörűen
festhettem. Kimásztam a kádból megtörölköztem és felvettem a
pizsamámat. Az arcomat lemostam amennyire csak lehet, és a szobámba
mentem. Előszedtem a romantikus filmjeimet, egy doboz fagyit és
betakarózva kezdtem el nézni a tv-t. Fél óra múlva arra lettem
figyelmes, hogy elfogyott egy egész doboz csokifagyi. Akarva
akaratlanul is elkezdtem felüléseket csinálni, mert már láttam
magamon, hogy híztam. Száz felülésig meg sem álltam, ami elég
nagy kihívás volt. Fáradtan dőltem le az ágyamra, hogy ismét
kisírjam magam barátok, szerelem nélkül...
Nagyon jó lett! :) *.* *D
VálaszTörlésKöszi :)
TörlésSzia :) Nagyon tetszett a rész, választékosan, szépen fogalmazol, és ijj, nem tudom ki vitt rózsááát :D És amúgy hülye seggfej, aki Courtney utálók oldalát csinált :/ Szóval na, nagyon beleéltem magam :D Amúgy örülnék, ha hagynál egy chat üzit nálam, ha jön új részed, mert elolvasnám, meg kommentelnék, meg minden *-*
VálaszTörlésSzia :) Nagyon köszönöm *.* hát igen az :/ ennek örülök :D Rendben majd írok *-* :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésMivel nem találtam a chat-et ezért ide írok. írtál a blogomba ( http://irresistible-storybyanastasia.blogspot.hu/) hogy cserét szeretnél. benne vagyok és nálam már kint is vagy :)
puszi :)
Szia :)
Törlésamúgy van chat csak eléggé beleolvad a háttérbe :D
Én is mindjárt kiraklak és köszi :)
puszi :)