4.rész: Kérlek, menj el!

 Sziasztok!

Rettentően sajnálom ezt a több mint egy (!) hónap késést, nem szeretnék szabadkozni, de egyáltalán nem volt időm. Most viszont elhoztam nektek a következő részt, remélem tetszeni fog és írtok nekem véleményt.

Jó olvasást

L*encii.~

Nem kellett sokat várnom, hisz a fiú hamar ideért. Elindultam felé és közben végigmértem: barna belőtt séró, kék szem, farmernadrág, zöld ing.

- Szia – köszönt, mire feleszméltem és visszaköszöntem. - Csinos vagy – bókolt nekem, mire én fülig elpirultam. Elmotyogtam egy halk "köszönöm"-t és elindultunk sétálni. Sokat beszélgettünk, nagyon aranyos fiú, rengeteg dolgot megtudtam róla, csak a nevét nem. Nagyon frusztrált a dolog, hogy nem tudtam miképpen szólítsam meg.

- Áruld már el hogy hívnak – kérleltem már sokadjára, de ő nem szívesen mondta el. Már órák óta sétálunk a parkban, de nagyon jól érzem magam vele.

- Talán elárulom, de cserébe kérek valamit – mondta sejtelmes mosollyal. Bólintottam, ezért hát tovább folytatta:

- Egy második randit – mondta ki. Másra számítottam, de ennek sokkal jobban örülök.

- Tehát ez már egy randi? – kérdeztem meg tettetett meglepettséggel.

- Én annak szántam – mondta – Na de eljössz velem egy második igazi randira? - kérdezte meg, mire én vigyorogva bólintottam. - Rendben, tehát a nevem – húzta az időt, majd kinyögte, de nem azt amire vártam: inkább mondd te, téged hogy hívnak? - kérdezte meg komolysággal az arcán, de szemei körül nevetőráncok voltak. Szemeimet játékosan megforgattam, majd válaszoltam.

- Ne viccelődjél velem, amúgy Courtney, de mindenki Coco-nak hív – Idegességemben a hajamat birizgáltam.

- Engem pedig Colton-nak – mondta nemes egyszerűséggel. Szép férfias név.

- Szóval Colton, örülök, hogy végre megismerhetlek – mondtam nevetve. Hosszas sétálás után a belvárosba kötöttünk ki, és arra lettünk figyelmesek, hogy Londonban túl sok ember van. Ezért úgy döntöttünk, hogy beülünk egy kávézóba, hátha ott kevesebben vannak. Megittunk egy-egy finom kávét, mire már besötétedett. Elindultunk a sötét utcán, kissé féltem, de megnyugtató volt a jelenléte. A szél néha-néha fújt, az eső még nem esett. Még ilyenkor is rengetegen vannak az utcán. London egyik végéből el kellett volna mennünk a másikba, de inkább választottuk a taxit. Ezért fogtunk is egyet, majd beültünk a hátsóülésre. Egészen meleg volt bent, így már egyáltalán nem fáztam. Túl hamar értünk hozzám, ezért elköszöntünk egymástól. Elég idétlenre sikeredett, mert megcsókolni még nem akartam, ezért inkább bénán megöleltem és elköszöntem:

- Akkor majd beszélünk, szia jó éjt – mondtam és kiszálltam.

- Neked is szépség, szia – Majd továbbhajtottak. Sietve nyitottam ki a vasajtót, mivel ilyenkor már bezárja a portás. Kicsit babráltam még a kulcsokkal majd sietősen felmentem a lépcsőn és betértem a kis lakásomba. A kutyám alvást színlelt, de ahogy meghallott, már sietett is felém. Megsimogattam, majd levettem a kabátom és fáradtan dőltem a kanapéra. Gyorsan letusoltam, megetettem a kutyám, borogatást tettem a lábára és bezuhantam az ágyamba. Órákat sétáltam Coltonnal, tehát jogosan vagyok fáradt. Mielőtt még elaludtam kaptam egy üzenetet ismeretlen számról. "Szinte testvérek vagyunk, sajnálom" Biztos, hogy Brad volt. Meg kell vele beszélnem, rajta kívül nincs szinte senkim. De most elmegyek aludni, mert fáradt leszek holnap...

A telefonom rezgésére ébredtem. Azt hiszem az ágyon hagytam. Megnéztem és egy üzenetet kaptam Colton-tól. "Jó reggelt szépség, ma egy ebéd? xx C" Szám mosolyra húzódott, remekül indult a reggelem. Kikeltem az ágyamból és a konyhába siettem. Megittam egy bögre forró teát és a nappaliba mentem, hogy leüljek a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t, és elkezdtem nézni a kedvenc sorozatom ismétlő részét. Reklám közben megcsináltam a reggelimet. Visszaültem eddigi helyemre betakaróztam és enni kezdtem a pirítósomat. A kutyám felmászott a kanapéra és hozzám bújt. Közben visszaírtam Coltonnak, hogy találkozzunk nálam délben. Mivel a sorozat nincs egy órás se, ezért hamar eltelt vele az idő. Bementem a pici szobámba és elkezdtem készülődni. Felvettem egy virágmintás fehér ruhát, és hogy megtartsam a stílusom egy bőrdzsekivel párosítottam. Sapkát csak azért vettem fel, hogy a londoni időjáráshoz hű legyek. Hajamat megigazítottam, majd mivel még volt időm ezért felnéztem facebookra. Kaptam egy értesítést egy kedves barátomtól, hogy kedveljem a "Courtney utálók" oldalt. Nagyon szíven ütött, hogy mikre nem képesek ellenem. Hiába próbáltam erős lenni, nem bírtam, könnyeim kicsordultak. Szemfestékem szétfolyt, annak ellenére, hogy vízálló. Ismét előtört belőlem az érzés, hogy nincsenek barátaim. Belülről üres vagyok, és hiába próbálom magamat tartani nem fog sikerülni, nem fogom kibírni ezt az ebédet. Az ajtón kopogtak és biztos voltam benne, hogy Colton az. Nem akartam kinyitni az ajtót, ezért vártam, hogy elmenjen. Dübörgött és a nevemet mondogatta.

- Kérlek, menj el! - kiabáltam ki elcsukló hangon. Kisebb hatásszünet után újra megszólalt:

- Miért, mi a baj? - kérdezte meg, én pedig az ajtóhoz siettem és megálltam előtte.

- Nem mondhatom el - feleltem halkan, de az ajtón keresztül még így is hallotta. Sírhatnékom volt, azért is amiért elszalasztottam a lehetőséget, hogy boldog legyek.

- Látom nem bízol bennem, hívj ha jobban vagy – mondta és lépteinek zaja egyre halkabb volt. Miután már egyáltalán nem hallottam kinyitottam az ajtót, ami előtt egy csokor vörös rózsa volt. Felvettem a földről, majd magam mögött becsukva az ajtót bementem. Mélyen beszívtam a rózsa illatát, valahogy megnyugtatott. Vázába raktam, majd kitettem az ebédlőasztalra.

Ezt elrontottad Coco - szólt a belső hangom. Legszívesebben elcsitítottam volna, mert teljesen igaza volt. Azt hiszem ma depis napot tartok. Bementem a fürdőbe levettem a ruhám és egy forró fürdőt vettem. A könnyeim keveredtek a forró vízzel, az arcomon végigfolyt a szemfesték, gyönyörűen festhettem. Kimásztam a kádból megtörölköztem és felvettem a pizsamámat. Az arcomat lemostam amennyire csak lehet, és a szobámba mentem. Előszedtem a romantikus filmjeimet, egy doboz fagyit és betakarózva kezdtem el nézni a tv-t. Fél óra múlva arra lettem figyelmes, hogy elfogyott egy egész doboz csokifagyi. Akarva akaratlanul is elkezdtem felüléseket csinálni, mert már láttam magamon, hogy híztam. Száz felülésig meg sem álltam, ami elég nagy kihívás volt. Fáradtan dőltem le az ágyamra, hogy ismét kisírjam magam barátok, szerelem nélkül...